Nincs is jobb, mint este fél tizenkettőkor hazafelé baktatni a sötét utcán, maximum hangerőn Linkin Parkot hallgatva. Haha. És az a szép, hogy ez nem irónia volt. Én tényleg szeretem ezeket az estéket. Otthon vár az egyik legjobb haverom, ~aki nem mellesleg a bátyám is~ valami odaégett vacsorafélével, meg a Birdemic-el. Mert ugye annál nem létezik jobb film a földön... Itt viszont kiakadt a szarkazmus-mérő.
A zene vált, és ekkor meghallom, hogy valaki lépked mögöttem. Whoa shit.. Lehet, én vagyok paranoiás, de na...
Ekkor elindul a következő szám, a Powerless. Óvatosan kihúzom az egyik fülemből a fülhallgatót, ami leengedett, kócos hajamnak köszönhetően alig látszik. Ilyenkor jó..
Szabad fülemmel egyre közelebb hallom a lépteket, majd egy másfajta zene kiszűrődését egy másik fülesből. A zene megint vált, a csend rövid pillanatában az illető lihegését is felfedezem. Immár a Rebellion üvölt a fülemben. Az alak mellém ér, majd lehagy pár lépéssel. Megkönnyebbülve tenném vissza a muzsikát a fülembe, mikor az a bizonyos valaki hátra fordul, és rámnéz. Kisebb szívrohamomat leküzdve felismerem emberünket: Ő Metias. Vagyis Matt.
-Jesszus, szia! -lihegem mosolyogva.
-Haha, már vagy tíz perce itt jövök mögötted..
-Hupsz..
-Úgy látszik, ebben a generációban már nem szokás hátranézni.. -vigyorogja. Csak két évvel vagy idősebb.
-Minek azt? Nem vagyok kíváncsi arra, hány pedofil követ.. -kacsintom. Elneveti magát.
-És, te hová mész ilyen későn?
-Bármilyen meglepő, haza.
-És miért ilyenkor? -Mi ez, kihallgatás?
-Játékot vettem. -lobogtatom meg a zacskót. -Meg CD-t.
-Uhh, melyiket? -csillan fel a szeme.
-Medal of Honor. -tudom, hogy a játékra gondolt, ismerem ahhoz már eléggé.
-Jókislány. Majd egyszer áthívhatsz játszani! -kacsint rám. Ne kacsintgass, vagyis ne rám kacsintgass! Lehajtom a fejem, mert érzem, hogy arcomat elönti a pír. A fülemben felcsendül a Valentine's Day. Na ne már..
-Cas! Cas!
-Hm, mivan? -kapom fel a fejem.
-Nem itt laksz? -mutat az ikerházra.
-Öö, de.. Kicsit elbambultam..
-Veszem észre.. -nevet. Miért nevetsz? Túl édes... Jézus, mikre gondolok?
-Akkor holnap. Szia Cas! -int mosolyogva, és tovább megy.
-Szia...
Belököm az ajtót, és nekidőlök. Miért vagyok ilyen hülye a közelében? Ez az ő hibája! Ahj..
-Megjötteeem! -ordítok a nappaliba. Az orromat hirtelen égett műanyag szag csapja meg. Csak nem műanyag tálban akart sütni?
-Raine? Sziaaa!! -köszönt a bátyám.
-Szia Day.. -ölelem meg. Daniel a rendes neve, de valahogy rászoktunk a Day-re. Így belegondolva, elég hülyén hangzik, hogy Daniel Delson. Igaz, az én teljes nevem még annál is idiótább: Kaede Cassio Delson. Egyre jobb, nemde? Igaz, a Kaede részéről kevesen tudnak.
-Minek van ilyen... Zamatos szaga?
-Hah.. Szerintem nem akarod tudni. -vihogja.
-Ebben egyet értek. -mosolyodok el, majd levágódok a kanapéra.
-Hééé, mi történik itt?! Nem Birdemic-et nézünk? -kérdem tőle felháborodva.
-Nem akarja lejátszani, úgyhogy majd holnap kiírom újra.. Addig be kell érned Dr. Who-val. -röhögi. Ő meg CD-i..
-Ahj, szegény én.. Szerintem inkább megyek aludni.
-Ilyen korán??
-,,Korán"? Bőven fél éjfél múlt!
-Megismétlem: Ilyen korán?!? -csak mosolyogva a szememet forgatom.
-Ja. Jó'ccakát! -megveregetem a vállát, mire fejbedob egy elszenesedett popcornnal.
Szépen becsukom az ajtót, átöltözök szekxszuális pizsamámba ~ami egy kockás nadrág és két számmal nagyobb Linkin Parkos póló~, majd levetődök a gép elé.
Épp a The Ride-ot keresem facebook-on, mikor felugrik egy chat ablak: Metias.
23:56
Metias: ne felejts el holnap jönni ;)
Cassio: Ne magadból indulj ki! :D
Metias: befogtam :D
Cassio: Helyes. v.v
Metias: xd
00:03
Metias: te Cas
Cassio: Mondd.
Metias: Boldog szülinapot^^
Cassio: Köszönöm Matt!^^
Metias: ^^
Hjaj... Túl régóta ismerem, tudom, hogy ilyenkor milyen az arca, a hangja, a viselkedése...
Egy pillanat.. Ő köszöntött fel elsőnek. Ilyenkor már kiírja a facebook, vagy csak emlékezett rá? Majd utána járok..
Elindítom a Minutes To Midnight-ot, és befekszek a puha ágyikómba aludni. Matt-en jár az eszem..
Mint minden reggel, ma is az Until It's Gone-ra ébredtem. Kikászálódok az ágyból, és unottan előkaparok néhány ruhadarabot. Hybrid Theory-s póló, szürke farmer. Szó perfekt. Hosszú, nemtudommilyenszínű hajamat kiengedve hagyom, és felkapom az iskolatáskám.
-Már megint odaégettél valamit? -nyöszörgöm álmosan Day-nek.
-Ehh... Előfordulhat... -felmutatom hüvelyk ujjam, majd belekortyolok a bátyám àltal főzött, kedvenc bögrémbe készített teámba.
-A héten ez a legihatóbb. Fejlődsz! -veregetem meg a vàllát.
-Csak nehogy véletlen citrom helyett mást rakjak bele.. -dörmögi.
-Én is szeretlek. - Nyomok egy puszit az arcára, és elindulok az iskolába.
Felszállok a buszra, és bedugom a fülesem, amiben elindul a Blackbirds.
Nagyban hullámzok az Ezeréves Buszon (Értette valaki a Star Wars-os poént?*Az Ezeréves Sólyom* Nem? Senki? Oh.. :c ~Xestu), mikor szembeáll velem Matt. Hát persze, ki mással futnék össze, mint az egyetlen fiúval, akinek a közelében zavarba jövök?
-Szia Cas! -int mosolyogva.
-Hali.. -erőltetem magamra a reggeli órákban elhanyagolható mosolyt.
-Te mindig ezzel a busszal jössz..?
-Ahhaa.. asszem. Bár szerintem ma korábban menekültem otthonról.. -Nevet. Most ebben mi volt olyan vicces? Bekövetkezik a kínos csöndnek titulált dolog, bár szerintem szimplán a reggeli fáradtság és zene iránti szomj egyvelege volt.
-Mit hallgatsz? -kérdi egy kis idő után.
-Linkin Park. Te? -mosolygok vissza. Felmutatja fekete Samsungja képernyőjét: Linkin Park - Given Up.
-Király vagy! -nyújtom oda az öklöm. Nevetve ad egy bro fistet ( Az a neve? Help me pls.. ~Xestu).
-Hol szállsz le? -kérdez ismét, miközben körülnéz.
-Oho, hát itt! -Észbe kapok, és jelzek.
-Én a következőnél.. -Megáll a busz, nyílik az ajtó. -Hát akkor szia!
-Hali.. -leugrok a buszról, és bepiruettezek az iskolába. Hétfő, hétfő, hétfő... Akkor a K4. Óvatosan benézek a terembe, ahol már bent ülnek a korán kelők: Dave, Mark, Elly, Dana, Tom, és Nim.
-Szia Raine! -áll fel a földről.
-Üdv! -intek neki.
-Hát te, hogy-hogy ilyen korán?
-Én sem tudom...
-AKARTOK LESZBIPORNÓT NÉZNI?? -üvölti el magát Mark, majd bedugja az orrom elé a psp-jén lejátszódó adult jelenetet.
-Wááá, a szemeeem!! -ordítom. Kikapom a kezéből a készüléket, és fejbe dobom vele. Idiótán vihogva bedugja a fülesét, és levágja magát a székre. Mi a franc??
-Wáh... Jól vagy? -kérdi a sokkolt állapotban lévő Nim. Bágyadtan pislogva ránézek.
-Azt hiszem... Megyek a sarokba sírni...
-Nee! Maradj velünk!! -ordítja Márucsujba illő, drámai hangon, mire kicsapódik az ajtó.
-NEM KÉSTEM! -visítja elégedett vigyorral az arcán Miranda, majd levágódik a helyére, elővesz egy marék háztartási kekszet, és elkezdi szagolgatni.
-Volt házi? -kérdezi két szippantás között.
-Biztos..
-És nem akarod odaadni? -néz reménykedve.
-Höhöhö... Neeem! -röhögök fel sátánian, ő pedig vállat von, és szomorúan tovább szaglássza kekszeit. Lassan megérkezik apró matek csoportunk többi tagja, éés persze szeretett tanárunk egy rakás dolgozat füzettel.
-Miafasz? -ordítja Mark.
-Megvan a szaktanárid. -biccent felé, majd mikor Mark elé kerül, az ecsethajú fiú nem győzi feszesebben tartani középső ujjait, bőszen eltátogva kedvenc kàromkodásait.
Kopognak az ajtón, és óvatosan beles rajta a mi Luigink, majd sűrű bocsánat kérések közepette bebotladozik a helyére. Szerintem már senki sem emlékszik a rendes nevére. Első óta Luiginak hívjuk.
Kedvenc matektanárunk kiosztja a füzeteket, majd a feladatlapot, és jó munkát kíván a témazáróhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése